A megyei napilapunkban (Vas népe) megjelent cikk alapján újabb adatok kerültek elő a templomunk építésével kapcsolatban. Eddig úgy gondolták a régészeti szakemberek, hogy a XVIII. századi eredetű lehet. Az alábbi dokumentum szerint viszont ennél jóval régebbi, 1560-as években épülhetett. 

A magyar falusi templomok építésének ideje igen ritka esetben dokumentált. A középkori írott források hiányát csak alapos régészeti és művészettörténeti kutatással lehet pótolni.

Az építészeti dokumentációkban sokszor mégis egymásnak ellentmondó vélekedéseket olvashatunk. Van olyan műemléki leírás, amely a Pósfa község főutcája közepén álló kis templomot XVIII. századinak határozta meg, és van olyan is, amely keletelt tájolása, félköríves szentélye, méretarányai és a Szent Jakab apostol titulusa alapján középkorinak gondolja. Mivel az 1990-es évek elején történt vakolat-megújítás során a falakban középkori építésnyomok nem kerültek elő, a ma álló templomot a leírások már 1879-ben kialakított romantikus homlokzatúnak mondják.

Egy másik leírás szerint:a község római katolikus temploma XVIII. századi eredetű. Egyhajós, félköríves, keletelt szentélyű, déli oldalán sekrestyével. Alaprajza és arányai alapján román kori templom, 1879-ben romantikus stílusban bővítették és átalakították. Szent Jakab tiszteletére szentelték. 1758-ban Répceszentgyörgy filiája, 1945-64-ig – mint filia – Felsőszelestéhez tartozott, majd onnantól ismét Répceszentgyörgyhöz.

Egy régi periratból derül ki, hogy a pósfai templom az 1560-as években épült 

A kis templom építésének idejét megadó információt meglepő módon a Szelestei és a Kisölbői családok XVI. századi viszályát összefoglaló periratokban sikerült megtalálni. 1565. július 25-én Kisölbői Benedek és unokatestvérei: Ölbői Pál, valamint Bezerédj Pál felsőszelestei birtokosok megjelentek Pósfán, hogy részt vegyenek a közelmúltban Szent Jakab tiszteletére épült templom felszentelésén. Estefelé - folytatódik az események leírása - az ünnepélyes ceremónia végeztével a nevezetes vendégek hazaindultak, de a botosházi határban, a Kőris-patak mentén, Alsószelestei György jobbágyai - földesuruk parancsára - megtámadták őket. Kisölbői Benedeket agyba-főbe verték, emberei csak másnap, a vízparton vérbe fagyva találtak meg, Hazavitték, de a segítség már későn érkezett, sebeibe csakhamar belehalt.

A két nemesi család kíméletlen viszályának több évtizedes történetét bőségesen részletező méretes oklevél a konfliktus lényegét nem árulja el, de komoly, feltehetőleg birtokvitáról lehetett szó, mivel Alsószelestei György ezt követően Kisölbői Benedek örökül hagyott házát felgyújtatta, Bezerédj Tamást pedig Felsőszelestén "meglövöldöztette". A két család viszálykodásában házasságkötés hozott békülést: Kisölbői Tamás ugyanis 1674-ben feleségül vette Szelestey Gergely özvegyét.

Feiszt György