Pósfa Község Önkormányzata

9636 Pósfa,
Kossuth L. u. 28.
Telefon: +36-95/367-012

Pósfáról

Falutörténet

A település első okleveles említése 1465-ből ismert. Egyes helytörténeti írások szerint valószínű, hogy a XII-XIII. században lakott hely volt.

Etimológiája az ótörök "temír-temür" szóra vezethető vissza, amelynek jelentése "vas". A középkorban és még a XVIII. században is Pósfát "Tömörd"-ként említik. Egyes feltételezések szerint ez Árpád-kori vasművességre utal. E területen királyi-kiránynéi szolgáló népek éltek és a mai Pósfa névadója az itt élő Pósa család lehetett.

Pósafalva az előtagként szereplő Pósa (Pál), utótagként a birtokos személyraggal ellátott "falu"-ból tevődik össze.

 A község római katolikus temploma XVIII. századi eredetű. Egyhajós, félköríves, keletelt szentélyű, déli oldalán sekrestyével. Alaprajza és arányai alapján román kori templom, 1879-ben romantikus stílusban bővítették és átalakították. Szent Jakab tiszteletére szentelték. 1758-ban Répceszentgyörgy fíliája, 1945-64-ig mint fília Felsőszelestéhez tartozott, majd onnantól ismét Répceszentgyörgyhöz.

Az 1804-es népösszeírás adatai szerint a házak száma 10, a családok száma 46, a lakosoké 159 fő. Zömében zsellérek és uradalmi napszámosok.

Birtokosai köznemesek: a Pósafalvi, a Tulok és a Vági családok. Földesurai: Szentgyörgyi Horváth Lajos, Dr. Tulok Lajos, Leszner György, Domjánszegi Domján Lajos.

Az 1930-as népszámlálás szerint a házak száma már 71, lakosainak száma 416 fő.

Sokáig kizárólag földművelésből éltek, mivel a földesúri és a közeli püspöki birtokon dolgoztak.

A második világháborút követő időszakban először a kiosztott saját földön, majd 1951-től termelőszövetkezeti gazdálkodási formában próbáltak megélhetési forrást találni, ekkor alakult meg az Új Világ, majd 1952-ben a Szabadság termelőszövetkezet.

1967-ben közösen a szelestei Haladás tsz-szel új szövetkezetet hoztak létre, Kőrismenti MTSZ néven. A későbbi években egyre több lett az ingázók száma, a közeli Sárvár és Szombathely munkahelyeire, ipari üzemekbe járva.

 Pósfa sokáig zárt közösség volt, hagyományőrző, összetartó falu, sok néphagyomány él ma is, pl.: a regölés és a karácsonyi ünnepkor szokása a butelliázás, amely a pásztorjáték egyik helyi formája.


Híres szülöttek

Tulok család

A Tulok család Vas megye egyik legrégibb családja. A répceszentgyörgyi anyakönyvek 1720-tól számos Tulokról tudnak Pósfán. Az 1733-ban született Tulok András ágán I. Tulok János (1766) megyei esküdt volt. Fia, II. Tulok János, aki Pósfán 1825-ben született, Szombathely utolsó városbírója volt. 1867. július 8-án választotta meg a közgyűlés, 1872. január 15-én pedig lemondott pozíciójáról. Időközben kir. járóbíróvá nevezték ki.
A család 19. és 20. századbeli nevesebb tagjai voltak: Tulok Zsigmond (1821) főszolgabíró, majd országgyűlési képviselő, Tulok Benő országgyűlési képviselő, Tulok Antal nemesmagasi táblabíró.
Tulok Jusztina (megh. 1903) és testvére, Lajos renováltatta a pósfai templomot, és Jusztina emeltette 1896-ban, Tulok Gizella születésekor a kúria előtt álló Szűz Mária szobrot.


Pósfa elhelyezkedése

A falu a Gyöngyös-sík legészakkeletibb szegletében fekszik, a Kőris-patak mentén. A megye északi részén, a 86-os út mellett található kis község. A főútnak és a vasúti megállónak köszönhetően elérhetősége egyértelműen jónak mondható, Sárvár 19, Szombathely 23 km távolságban fekszik.


Természeti adottságok

Az alföldiesen lapos, kiemelkedésekben, felszíni formákban szegény táj felszínér kavicstakaró, vályogos, löszös üledék borítja. A község éghajlata mérsékelten hűvös, mérsékelten száraz, a napsütéses órák száma 1850-1900 között van évente. Az évi átlagos hőmérséklet 9 °C körül alakul, a csapadék pedig általában nem éri el a 650 mm-t. A falu határának jellemző talajtípusa az erdőtalajok, valamint az agyagbemosódásos barna erdőtalajok.

Pósfa Község Önkormányzata - Magyar